A Blu-ray formátum a legígéretesebb technológia az adatok optikai adathordozókra történő rögzítésére. Számos jelentős előnye van, amelyek lehetővé tették a Blu-ray lemezek számára, hogy vezető pozícióba kerüljenek a piac fő szegmensében, kiszorítva a versenytársakat.
Első generációs optikai adathordozók
Jelentős ugrás volt az adathordozók fejlődésében az úgynevezett optikai adathordozók, ismertebb nevén kompaktlemezek, amelyek szinte teljesen kiváltották a mágneses hajlékonylemezeket. Fogalmilag a gyerekkoruktól ismerős bakelitlemezek továbbfejlesztett változata volt, csak hangsávok helyett nullákat és egyságokat rögzítettek rajtuk, amelyeket nem tűvel, hanem vékony lézersugárral olvastak fel. Annak a ténynek köszönhetően, hogy a lézersugár sokkal vékonyabb, mint a tű, lehetővé vált akár hatszáz megabájtos adat rögzítése egy tizenkét centiméteres lemezen. A kompaktlemezek voltak az optikai adathordozók első generációja. Később értékesítésre kerültek az ilyen lemezekre és CD-kre vonatkozó adatok önrögzítésére szolgáló eszközök, amelyek maguk is átírási lehetőséget jelentettek.
A második generációs DVD felülete sűrűbb, mint a CD-k. A lemezterület termelékenyebb felhasználásának lehetősége annak a ténynek köszönhető, hogy rövidebb, vagyis vékonyabb hullámhosszú lézersugár-generátort terveztek. Ennek eredményeként sokkal több információt lehet rögzíteni egy azonos területű lemezre. Még egyrétegű DVD-n is körülbelül 4,5 gigabájt adat tárolható, a többrétegű kétoldalas lemezek feltalálása akár 16 gigabájt rögzítését is lehetővé tette egy lemezen.
Az optikai adathordozók fejlesztésének következő állomása a HD DVD formátum volt, vagyis a nagyfelbontású DVD. A korábbi típusú adathordozóktól eltérően a HD DVD rögzítésekor és olvasásakor nem egy piros, hanem egy ibolya színű lézert használtak, amelynek hullámhossza még rövidebb volt, így egyrétegű, 12 centiméteres lemezre körülbelül 15 gigabájt adatot rögzítettek.
A Blu-ray előnyei
A HD DVD-hez hasonlóan a Blu-Ray az optikai adathordozók harmadik generációja. HD DVD-gyártókkal versenyző cégek fejlesztették ki. A Blu-Ray esetében ugyanazt a kék-ibolya lézert használták, amelyet a HD DVD-eszközöknél használtak, de a jelentős különbség magában a lemezben volt. Az optikai adathordozók mindhárom generációja polikarbonát alapból állt, amelyre egy speciális réteget alkalmaztak, amely az adatok rögzítésére és tárolására szolgált. Ez a réteg nem volt ellenálló a mechanikai sérülésekkel szemben, ami gyakran a lemezek sérüléséhez vezetett a karcolások vagy szennyeződések miatt. 2004-ben feltaláltak egy alapvetően új típusú polimer bevonatot, amely megvédte a Blu-Ray lemezeket a mechanikai igénybevételtől, sokkal erősebbé és tartósabbá téve őket. Ezenkívül ez lehetővé tette a védőréteg vastagságának hatszoros csökkentését, ami viszont körülbelül 25 gigabájt írását tette lehetővé egy lemezre.
Ezek az újítások ahhoz a tényhez vezettek, hogy 2008-ig szinte az összes filmes vállalat átállt a Blu-Ray formátumra, és a HD DVD-készítő a "formátumháború" elkerülése érdekében nem volt hajlandó fejleszteni a technológiát. A Blu-Ray formátumban minden mellett fejlettebb technológiákat alkalmaztak az illegális másolás elleni védekezésre, ami természetesen további érv lett az ilyen média főbb fogyasztói - a filmcégek - előtt.
