Az analóg televíziós jel több megahertz széles, ezért a hosszú, a közepes és a rövid hullámhossz-tartomány túl szűk hozzá. Az ilyen jelek továbbításához legalább ultrarövid hullámokat használnak. Ez a helyzet nem változott a digitális televíziózásra való áttéréssel.
Utasítás
1. lépés
A sugárzott televíziózáshoz rendelt hullámhosszak országonként változnak. Oroszországban a méteres hullámokon történő analóg sugárzáshoz a D szabványt fogadták el, amely 12 csatornát biztosít. Ezek közül az első 49,75 MHz frekvenciának felel meg a képjel továbbításakor, és 56,25 MHz frekvenciának a hangjel továbbításához. Ez utóbbiban a kép, illetve a hang 223, 25, illetve 229, 75 MHz frekvencián kerül továbbításra. A deciméteres hullámok korábbi adásait nem minden városban végezték el, de manapság - szinte mindegyikben. A csatornák frekvenciáit ebben a tartományban a K szabvány határozza meg, az elsőn, amely a 21. számot viseli, a kép- és hangjelek 471, 25 és 477, 75 MHz frekvenciákat biztosítanak. A tartomány utolsó csatornája kezdetben 41 (631, 25 és 637, 75 MHz), majd 60 (783, 25 és 789, 75 MHz) volt, és ma ez a 69-es csatorna (855, 25 és 861, 75 MHz). A képjel amplitúdó-modulációja és a hang frekvenciamodulációja. A figyelmes olvasó figyelembe veszi, hogy a kép- és hangátvitel frekvenciája közötti különbség minden esetben 6,5 MHz. Más országokban ez a különbség eltérhet, például 5,5 MHz (B és G szabvány).
2. lépés
Nagy rések vannak az 5. és 6., valamint a 12. és 21. csatorna között. Lehetetlen a televíziós műsorszórást olyan frekvenciákon elrendezni, amelyek ebbe az intervallumba esnek a levegőben - ez megzavarhatja a rádiós műsorszórást és más típusú kommunikációt. De kábelen sugározhatók, amit manapság gyakran gyakorolnak. Kezdetben a tévék nem tudtak működni ezekben a sávokban - set-top boxokra volt szükség. Most szinte az összes tévé egyedül tudja fogadni ezeket a csatornákat, amelyek az S1-től S40-ig számokat kaptak. A kép- és hangjelek ezen csatornákon történő továbbításának frekvenciakülönbségei szintén megfelelnek a nemzeti szabványoknak.
3. lépés
A digitális televíziós műsorszórást a meglévő deciméteres tartományon belüli frekvenciákon végzik, így a már létező antennák használhatók. Csak az antenna és a TV között kell elhelyezni egy dekóder mellékletet, vagy beépített dekóderrel ellátott TV-t használni. De a digitális műsorszórás tömörítésének köszönhetően lehetőség van úgynevezett multiplexek bevezetésére, amikor több televíziós csatorna sugároz egy frekvenciacsatornán. A tömörítés még hatékonyabb a DVB-T2-ben, mint a DVB-T-ben. A kábeles műsorszóráshoz a DVB-C és a DVB-C2 szabványokat használják.
4. lépés
A műholdas TV-műsorszórásban egységeknek és tíz gigahertzeknek megfelelő frekvenciatartományokat használnak. Korábban szintén analóg volt, de a képjelek továbbításához frekvenciamodulációt is alkalmaztak. Most a műholdas műsorszórást ugyanazon sávokban végzik, de a digitális szabványok, különösen a DVB-S és a DVB-S2 segítségével.
