Az LTE (Long Term Evolution) hálózat a mobil adatátvitel egyik típusa. Az ilyen hálózatok létrehozásának projektjét azért hozták létre, hogy javítsák az információk vezeték nélküli csatornákon történő továbbításának jelenlegi eszközeit.
Jelenleg az LTE hálózatokat a vezeték nélküli kommunikáció (4G) negyedik generációjának nevezik. A fő előnyök az előző generációhoz képest a magas adatátviteli sebességek. Ez nyilvánvaló plusz a felhasználók számára. A szolgáltatók viszont az LTE technológiával új felszerelés telepítése nélkül növelhetik lefedettségüket.
Az LTE bázisállomás optimális lefedettségi sugara 5 km. Szükség esetén a megadott távolság 100 km-re bővíthető. Természetesen ekkora lefedettséget biztosít az antenna megfelelő magasságba történő beépítése, és ez nem jelenti azt, hogy városi környezetben használják.
A világ első kereskedelmi LTE hálózata 2009-ben indult Svédországban. Oroszországban ennek a szabványnak a kidolgozása még nem kapott aktív támogatást. Ez annak köszönhető, hogy az LTE hálózatokkal való együttműködéshez az üzemeltetőknek rendelkezniük kell egy bizonyos tartományú frekvenciával.
2012 májusában a Yota üzemeltetője aktiválta az LTE hálózatot Moszkvában. Addig a legtöbb szolgáltatást a WiMax csatornán keresztül nyújtották. Az aktív Yota-felhasználóknak előre lehetőségük volt kicserélni a "régi" modemeket olyan berendezésekre, amelyek LTE-csatornával működnek. Meg kell jegyezni, hogy az LTE hálózat fővárosi indulása előtt Novoszibirszkben és Krasznodarban már működtek ilyen csatornák.
Az LTE technológiák lassú integrációja negatív hatással van a számítástechnika fejlődésére. Ez főleg mindenféle táblagépre és kommunikátorra vonatkozik. Ezen eszközök közül néhány támogatja az LTE-kapcsolatot.
Az oroszországi LTE-hálózatok működése oly módon biztosított, hogy amikor elhagyja a megfelelő antennák lefedettségi területét, azonnali váltás viszonylag régi csatornákra történik. Természetesen ezt a funkciót csak azok az eszközök támogatják, amelyek képesek LTE, WiMax és GPRS csatornákkal működni.
