A mobil kommunikációs technológiák folyamatosan fejlődnek. Annak érdekében, hogy versenyképes szolgáltatásokat tudjon nyújtani az ügyfeleknek, a mobilszolgáltatók arra törekednek, hogy a legújabb eredményeket kihasználják ezen a területen. A legígéretesebb irány ma a 4G hálózatok üzembe helyezése.
A 4G osztály ma a negyedik generációs technológiák alapján létrehozott mobil kommunikációs hálózatokat foglalja magában. Jellemzőjük az információcsere nagy sebessége, valamint a hangkommunikáció jobb minősége. A 3G-vel ellentétben ebbe az osztályba tartozó hálózatok csak csomagkapcsolt adatátviteli protokollokat használnak (IPv4, IPv6). Az árfolyam mobil előfizetőknél meghaladja a 100 Mbps-ot, a vezetékes előfizetőknél pedig meghaladja az 1 Gbps-t. A 4G hálózatokban a hangátvitel VoIP-on keresztül történik. Jelenleg két olyan technológia létezik, amelyek elismerten megfelelnek a 4G hálózatok összes követelményének. Ezek az LTE-Advanced és a WiMAX (WirelessMANAdvanced).
Az LTE-Advanced fejlesztését, amely az LTE-Advanced prototípusa, 2000-ben kezdték el a Hewlett-Packard és az NTT DoCoMo. Ez az irány ígéretes volt, mivel még a harmadik generációs hálózatok is csak most kezdtek népszerűvé válni. A technológia csak a tizedik kiadásnál kezdett eleget tenni a 4G követelményeinek. Mivel azonban ez a szabvány alkalmazható a meglévő mobilhálózatokban, kezdett részesülni a mobilszolgáltatók támogatásából. Az első LTE-Advanced alapú hálózatot hivatalosan 2009 decemberében indították el Stockholm és Oslo városokban.
A WiMAX technológia a Wi-Fi vezeték nélküli adatátviteli szabvány fejlődése. A 2001-ben létrehozott WiMAX fórum fejleszti. A WiMAX egyik jellemzője a különféle információcsere-protokollok megléte a statikus és mobil előfizetők számára. Az első WiMAX technológiát használó mobilhálózat 2005 decemberében indult Kanadában.
Ma a 4G hálózatok egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek szerte a világon. Megvalósításuk azonban bizonyos nehézségekkel jár. Az egyik az, hogy az ezekben a hálózatokban használt nagy frekvenciájú rádióhullámok rendkívül rosszul hatolnak be a városi épületekbe. Ezért (a 3G-hez képest) sokkal több bázisállomásra van szükség a minőségi lefedettség biztosításához.
