Egy hatalmas dinoszaurusz lép feléd, kinyitja a száját, a feje fölé hajol, még egy másodperc … Az állkapcsok ropogással záródnak! És akkor mi van? És valójában semmi sem történt, csak film, de a film nem hétköznapi. A nézőnek az a benyomása, hogy nem csak a teremben ül, hanem a kibontakozó események sűrűjében van. Ezt a hatást 3d-nek hívják.
A 3d a háromdimenziós vagy háromdimenziós, vagyis háromdimenziós kifejezés rövidítése. A körülöttünk lévő hétköznapi világ szintén háromdimenziós. A körülöttük zajló eseményeket megfigyelő szemek különböző távolságra érzékelik a környező tárgyakat tőlük. Mivel az embernek két szeme van, mindegyik a saját szögéből lát egy tárgyat. Két kissé eltérő képet küldünk az agyba, ahol azonnal elemezzük őket. A komplex, de nagyon gyors újraszámolás eredményeként az agy háromdimenziós képet készít, amely lehetővé teszi például annak megbecsülését, hogy a közeledő autó messze vagy közel van-e, már átkelhet az úton, vagy még mindig érdemes várni. A 3D-technológia nagyon hasonló elvet alkalmaz: filmnézés közben a szemnek folyamatosan két különböző képe van a képernyőn zajló akcióról. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy rendes film nézésekor másodpercenként 24 statisztikai képkocka gördül a néző elé. Az agynak némi időre van szüksége mindegyikük feldolgozásához, és bár ezt megteszi, az előző keretet a következő helyettesíti, ezzel megteremtve a mozgás benyomását. Egy 3D-s filmben lényegében ugyanaz történik, csak a képkockák száma megduplázódik. A szemeknek másodpercenként 48 képet kínálnak, bal-jobb, bal-jobb váltakozva. A bal szem képét egy kissé más fényhullám sugározza, mint a jobb oldali. Ha csak a képernyőt nézi, akkor csak egy sáros, hullámzó képet lát. A speciális szemüvegek beépített polarizációs szűrőkkel ellátott lencsékkel vannak felszerelve, amelyek képesek átadni bizonyos hosszúságú fénysugarakat. Mindegyik szem csak "saját" képet lát, továbbítja az információt az agynak, és ez a szokásos, régóta működő algoritmus szerint háromdimenziós képet modellez a befogadott képkockákból. A 3D szemüvegek már a modern néző általános tulajdonságává váltak, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezentúl csak velük lehet filmet nézni. A technológia folyamatosan fejlődik, és a közeljövőben talán a kép polarizálására is lesz más lehetőség. A háromdimenziós mozi új fejlődési szakaszba lép, még terjedelmesebbé, érdekesebbé és izgalmasabbá válik.
